2010. NEGYEDIK TELJESÍTMÉNYTÚRA

Negyedik Löszölő (35) és Tökölő (17) Túrák Első Megalöszölő (50) Túra a rendező szemével   Változtatások az előző évhez képest: A fentiekben említett új táv megrendezése, ami miatt három új ellenőrzőpontot iktattunk be. Az igazolófüzetben megszűnt a matrica beragasztása, ami nagyobb létszámnál már eléggé körülményesnek bizonyult. Helyette pecsétnyomót alkalmaztunk. Az írott forrásokban először 550 éve, Ságvár néven említett falunkról, kis kiállítást rendeztünk az iskolában. Rendezvényünk egy túramozgalom, az Észak-Somogy Teljesítménytúrázója-kupa részét képezte. Tavasszal nagy munkálatok vették kezdetüket kicsiny településünkön: a szennyvízhálózat kiépítése. Ennek következtében alaposan feltúrták a falu utcáit. Az a mondás járja mifelénk, ha Ságváron bárhol leásnak egy métert, biztos előkerül valami régészetileg fontos tárgy, vagy építmény. Amikor a kotrógépek a református templom környékét árkolták, a lokálpatrióta, történelemrajongó lakosok szíve szaporábban kezdett dobogni. Mert nem akármire épült rá a falu. A római korban egy erőd (castrum) húzódott a Pécset (Sophianae) Győrrel (Arrabona) összekötő úton. Távol a Duna vonalától, barbár betörések hatására növekedett meg jelentősége. Ezer katona befogadására volt alkalmas, falai között császárok is megfordultak. Fecó barátom hív: Bogesz, gyere gyorsan, látszik a castrum alapja! Nemsokára visszatemetik. Sietünk lefotózni a falatnyi falszakaszt. A föld elszíneződéséből kitűnik még egy korabeli szemétgödör, meg egy újkori vízelvezető árok maradványai. Pár nap múlva még nagyobb szenzációval keres Fecó: látszik az egyik bástya alapfala. A négy-öt méteres gödörben jól kivehető az íve és az, hogy szinte csak érintőlegesen csatlakozott a főfalhoz. Izgatottan bámultunk: ezeket a köveket római katonák rakták le majd 1800 éve. Aztán pár nappal később újból föld takarja a romokat és az erre járó idegenek már nem is sejtik, mit rejt lábuk alatt a talaj. A régészeknek gyors munkát kellett végezni, a milliárdos beruházás nem várhatott. Persze ezt is meg kell érteni, ez most sokkal fontosabb.   Milyen kár, hogy nem akkor rendeztük a túrát! Olyan kevés dolog látszik gazdag múltunkból. Végre mutathattunk volna valami igazán szenzációsat. De ne keseregjünk, itt az újabb feladat lelkes egyesületünk előtt.   Júniusban megkezdtük a maradék útszakaszok festését, főleg Nyim környékén. Jó pár vébémeccset kihagytunk emiatt. Rekkenő hőségben, nyitott terepen araszoltunk, zümmögő rovarok vuvuzela- kórusa emlékeztetett arra, hogy miről is maradunk le. Mindegy, ez jobb buli. A színes jelek befestésénél egyszer alaposan megjártuk. Több szakaszt akartunk letudni egyszerre, ezért három színt készítettünk be, kis üvegekben. Már éppen végeztünk a piros + és L jelekkel, amikor megálltunk pihenni, és inni egyet. Fáradtan, megfeledkezve zsákom tartalmáról, ledobtam azt a fűbe, amikor reccsenést hallottunk. Nyitottam a zsák tetejét és láttam, hogy az előkerülő zacskóból ömlik a sárga festék. Letörött az edény alja. Hát ez remek. Nemcsak, hogy dobhatom ki a cuccaim felét, de most mehetünk vissza három kilométert „üresben”. Valamennyire kitisztítottam a zsákomat, elővettük az épségben maradt szürke festéket, és átmázoltuk a Kási-várhoz vezető, régi útvonalon haladó jeleket. Az erdőbe beérve a szúnyogok támadtak le minket. Szép kis nap volt.   Valamikor ilyentájt kaptuk a hírt ismerősöktől, hogy 2009-es rendezvényünk, a túrázók szavazatai alapján bekerült a legjobb húszba. Utánajártunk a TTT honlapján, és valóban, a 12.-ek lettünk. Ezúton is köszönjük szavazatait azoknak, akik ránk gondoltak. Nagyon jól esett mindannyiunknak, és ez a jövőre tekintve is új energiával tölt el minket.   Július harmadikán végső simításokat végeztünk a terepen. Az asszonyokat kivittük a horhosba, hogy számolják fel végre azt a pár szemétkupacot. Mi férfiak kaszát és bozótvágót fogtunk, hogy megtisztítsuk a szokásos útvonalat. Biztonság kedvéért az útra vittem némi fehér festéket, meg ecsetet, mert Böre-vár környékéről hetek óta hangos motorosfűrész-zaj hallatszott. És milyen jól jött az előrelátás. Az erdőt megritkították, új utak keletkeztek, régiek tűntek el. Természetesen néhány olyan fa is kivágásra került, amin jel volt. Ezeket bepótoltuk. Remélem most már rendbe tették a területet, mert nem győzünk versenyt festeni a favágókkal.   A túra előtti megbeszélések fő kérdése volt, hogy hány főre tervezzünk. Nem mindegy mennyi itinert gyártsunk le, mennyi húst és egyéb alapanyagot rendeljünk az ételekhez, mennyi pogácsát süssenek az asszonyok. Tavaly háromszázan jöttek el, idén úgy gondoltuk 400 fővel nyugodtan számolhatunk. Az optimizmust a kedvező visszajelzések és a várható esőmentes időjárás indokolta.   Idén kész ötletgyár indult be nálunk. Csináljunk egy kiállítást Ságvárról. Hirdessünk fotó- és rajzpályázatot. Mivel településünk ebben az évben ünnepli 550-edik évfordulóját (írott forrásokban ekkor említik először Ságvár néven), az iskola felső épületében főleg fotókra és néhány, a tagok körében összegyűjtött tárgyra építve kialakítottunk egy tematikus kiállítást. A pályázathoz külön szórólapokat gyártottunk, amit az itinerekhez adtunk.   És most következne a konkrét élménybeszámoló a túra napjáról, de mivel az előző évben leírtak alapján mindent jól megszerveztünk előre, igazából nincs miről írnunk. Mindenkit elláttunk elegendő igazolófüzettel, volt elég étel és ital, a szalagozást sem szedte le senki. Néhányan kénytelenek voltak föladni a túrát, de senkit sem kellett megkeresni. Próbáltuk követni azt, hogy mindenki áthaladt-e az ellenőrző pontokon, és igyekeztünk fogadni a beérkezőket. Tettük a dolgunkat. Úgy érzem sikerült az eddigi színvonalat tartanunk. A napközben átélt apró élmények és benyomások pedig a résztvevők (rendezők és túrázók) emlékeiben maradnak meg, remélhetően minél mélyebben. Azokat semmilyen írás nem adja vissza.   Beszéljen inkább a statisztika az idei évről:   Nevezők Tökölő: nevező:264 teljesítette:264 Löszölő: nevező: 66 teljesítette: 63 Megalöszölő: nevező: 42   teljesítette: 35                            Összesen: nevező: 372    teljesítette: 362   78 településről érkeztek túrázók. A legtávolabbi Gyuláról (Békés megye)   Legfiatalabb teljesítők: Tökölő: Kovács Laura (6) Tatabánya Löszölő: ifj. Vidovics Tamás (10) Siófok Megalöszölő: Rehor Zsombor (14) Csemő   Legidősebb teljesítők: Tökölő: Göndöcz István (82) Fonyód Löszölő: Szemkeő Ferenc (69) Székesfehérvár Megalöszölő: Szabó László Attila (66) Pécs   A szúnyogcsípésektől tarkálló, hullafáradt arcokat figyelve, azért elégedett mosolyokat láttunk. A buli jól sikerült, negyedik strigula behúzva. Ennek nagyon örültünk, mert Megalöszi újabb kihívások elé állította a felerészben nyugdíjas korúak alkotta stábot. Az új táv megrendezése és a kupa miatti plusz terhek természetesen újabb (főleg logisztikai) problémákat szültek, amikre a jövőben megoldást kell találni.