2011. ÖTÖDIK TELJESÍTMÉNYTÚRA

Ötödik Löszölő Tökölő Túrák Ötödik Löszölő (35) és Tökölő (17) Túrák és a második Megalöszölő (50) Túra a rendező szemével   Változtatások az előző évhez képest: A piros + útvonal átterelése miatt Marjád ellenőrző pont átkerült egy másik helyre. Egyéb módosításokat nem terveztünk (az erdészeti igazgatóság nagy örömére), a maradék puskaporunkat későbbre tartogatjuk. Az eddigi négy rendezésünkön csak egy alkalommal volt elfogadhatóan kellemes az időjárás. A másik három a gatyarohasztó-banánérlelő hőség kategóriájába tartozott. És most a meteorológia ismét ezzel riogat. Az is gond, hogy a nyári kánikula most mutatkozik meg először teljes pompájában, az emberek szervezete még nem állt rá a nagy meleg elviselésére. Kell nekünk július közepén túrát rendezni! Végül is már kezdjük megszokni. Egy fokkal jobb, mint csapkodó villámok közt embereket menteni. A roppant meleg engem is megvisel. Néhány „apró” dologról megfeledkezem, ami majd később visszaüt. A szalagozás napján nem volt erőm kivinni Marjádra az új útra terelő táblát. Este hétkor estünk be és már csak tátogni tudtunk, mint a partra vetett halak, reggel meg a számítógéppel és a nagy nyomtatóval megrakott kocsival nem szándékoztam kidöcögni, így ez elmaradt, ami önmagában még nem lett volna baj, hiszen a jelzéseket szépen fölfestettük, de a honlapra biggyesztett, GPS-be letölthető útvonal sem lett átvariálva. Az első telefonok egyike volt Melindáé, hogy valamit tegyek ez ügyben, mert néhányan rossz irányból közelítik meg a pontjukat. Pedig még eszemben volt, hogy kirakok a rajtban egy figyelmeztetést, de a reggeli zűrzavarban tökéletesen kiment a fejemből. Ezúton szeretnék bocsánatot kérni azon kedves sporttársaktól, akik miattam tettek meg fölösleges métereket. Mivel a kis kör menete meg fog változni, a GPS adatokat frissíteni fogjuk, legközelebb már a helyes útvonalat tölthetitek le. A Löszölő rajtjából szólnak, hogy elírtam a nevezési díj-kedvezmény összegét, páran már szóvá tették. Nem alakulnak valami jól a dolgok. Apró hibának tűnik, de az emberek napját ezzel nagyon el lehet rontani. És aztán jönnek a nyugtalanító telefonok. Két helyen kell ösvényre letérni és egyre többen nézik be ezeket. Ismerősök hívnak, hogy utána kell szólni egy csomó embernek, forduljanak vissza, mert nem a helyes irányba mennek. A beérkezőktől kapok pár építő jellegű kritikát, és én nem értem, hogy ami négy éven át jól működött, az most miért nem? Hiszen ugyanakkora mennyiségű szalagot használunk fel évről-évre, ugyanazzal a módszerrel elhelyezve azokat. Az erdőirtások miatt eltűnt jelzéseket ahol kell, a túra időpontjára pótoljuk. A nap végére rájövök a tévesztések okaira, ezért, mivel ezeket jórészt teljesen amatőr túrázók ejtik, elérkezettnek látom az időt arra, hogy írjak pár jó tanácsot túrázáshoz, és hogy kifejtsem egyesületünk túrafilozófiáját. Azaz magyarázkodok egy kicsit. Szóval, amikor én egy itinert a kezembe kapok, és jobb esetben találok benne egy térképet, szöveges útvonalleírást és egy táblázatot, mindig az utóbbit használom, az alapján tájékozódom. Indulás előtt átnézem melyik túrajelzések mentén kell majd haladnom az ellenőrző pontig, és így teszek minden szakasz megkezdése előtt. Amennyiben bizonytalan vagyok, mert nem egyértelműek a jelzések, vagy eltűntek, akkor veszem elő a leírást, böngészem a térképet. A három dolognak együtt biztosan működnie kell. Sose legyünk lusták megállni, és elővenni a füzetet! Sok idegeskedéstől menekülünk meg.  Miért nem jó, ha csak a szöveges rész alapján navigálunk? Két példa erre. 1. Itinerünkben ez áll: „Nem messze, jobbra, északi irányban megláthatunk egy gémeskutat. A mellette vivő útra térjünk rá.” Ez a szöveg kezdetektől fogva így szerepel a füzetben. A kút mellett vivő út (ami balról halad el!), használat hiányában kezd beleolvadni a rétbe. Még jól kivehető, hol fut be a fák közé (élesebb szeműek láthatják a jelet az első fán), viszont két év alatt egy másik utat tapostak ki, immáron jobbról, ami sokkal hangsúlyosabb és természetesen nem a megfelelő irányba visz. A táj folyamatos változásai könnyen megtréfálják a szöveg íróját. Én próbálok naprakész lenni, de ilyen hibák azért előfordulhatnak az 50 kilométeres útvonal leírásában.2. „Egy igen meredek lejtőn lejutunk egy erdészeti útig, amelyen balra menjünk, majd lejjebb egy másikon jobbra.”Nos, ki mit értelmez erdészeti útnak. Mivel az ösvény meredekségében és irányában is van egy kis törés, és ki is szélesedik, a túrázó ezt már annak vette. Ez 30 éve valóban egy feltáró út volt, az idők folyamán azonban elmosódtak a keréknyomok. Míg nálam ez még mindig az ösvény része, nála ez már az erdészeti út. A helytelen értelmezés következtében minden eggyel előrébb tolódott. A bal kanyarokból jobb kanyarok lettek és fordítva. Mindkét esetben jogos a panasz, de mennyivel egyszerűbb lett volna a jelzéseket figyelni. Még kevésbé ajánlott csak a térkép alapján haladni. A mi esetünkben különösen kedvezőtlen a helyzet. Mivel a környékről semmilyen térkép sincs forgalomban (a balatonihoz túl délre, az észak- somogyihoz túl keletre vagyunk), kénytelenek vagyunk 80-as évekből származó katonai térképet használni, ami mondanom sem kell, éppen hogy tükrözi a mai viszonyokat. A szelvények illesztése sem a legpontosabb. Költségeinket kímélendő ezt is fekete-fehérben nyomtatjuk ki. Aki rövidíteni akar, rosszul járhat. Elkerítések miatt, jó pár út megszűnt már. Társaságban haladva gyakran beszélgetünk, nem figyelünk a jelzésekre. Alapvető hiba ilyenkor, hogy mások után megyünk. Lehet, hogy csak gombászni mennek, mi meg azt hisszük, hogy a túrán vesznek részt. A móka része az is, hogy tájékozódunk. Pont az ilyen nehezen meglelhető ösvények növelik a túra érdekességét. Ne kérdezzünk meg mást, találjuk meg a füzet leírása alapján az útvonalat! Csoportban haladva vagy vállalja magára valaki a navigátor szerepét, vagy szakaszonként felváltva figyeljük a jeleket! Nem akarom különösen bántani a GPS-sel közlekedő kedves túrázókat, de pont ettől az élvezettől fosztják meg magukat. Mi az izgalmas abban, hogy rábízzák magukat egy gépre? Persze, így sokkal kényelmesebb, nem kell itinert elővenni, jeleket keresgélni. Kézben a masina, húzza a vonalat, csak menni kell utána. Aztán, mint most a mi esetünkben, egy rendezői figyelmetlenség miatt jön az eltévedés, káromkodás, fogak csikorgatása. A betonoszlopon még látszik a szürkével átfestett régi jel, alatta ott van a módosított új. A füzetbe már bele került az erre való utalás, csak elő kellett volna venni. A szöveg írójának is jólesik, ha elolvassák az irományát. Végezetül néhány gondolat túrafilozófiánkról. A mi elsődleges célunk szűkebb környezetünk bemutatása. A túra sportértéke kevésbé izgat minket (Azért tettünk bele néhány alattomos emelkedőt.). A levegő hőfokához alkalmazkodva kitoljuk a szintidőket, amiket amúgy sem nézünk percre pontosan. Rajtad múlik, mennyire veszed komolyan. Mivel azt szeretnénk, hogy minél több időt tölts bámészkodással, megpróbáljuk a lehető legjobban jelezni az útvonalat, hogy ezzel minimálisan kelljen foglalkoznod. Túrázás szempontjából kevésbé ismert, érintetlen terület vagyunk (néhány geoládázó kereste fel ezt a vidéket eddig), a bemutatásra szánt, és bizonyos esetekben eléggé eldugott helyszíneket néha szokatlan utakon tudjuk csak megközelíteni. Ez nem direkt nehezítés, kénytelenek vagyunk vadcsapásokat és egyéb, általunk kialakított ösvényeket használni. Izgatottan szoktuk várni például, hogy mekkorára nő a gaz a betyár-barlanghoz vezető dombgerincen, mert eléggé nagy munka azt kézi kaszával lekaszálni. Egyik évben megcsináltuk, többet nem fogjuk. Ott úgysincs annyi csalán. Jó az úgy is. Hitetlenkedve szoktam olvasni néhány túra igazoló-füzetének bevezetőjében, hogy „nem áll módjukban az eltévedt túrázókat megkeresni”. Ez eléggé furcsa hozzáállás. Mert mi van akkor, ha rosszul lett, vagy balesetet szenvedett valaki? Alapvető kérdés nálunk vendégeink biztonsága és ellátása. Idén be is kellett hoznunk egy túrázót, aki rosszul lett a hőségtől. Saját lábán már nem tudott volna bejönni a célba. Sőt, később sem tudott hazamenni, kénytelen volt itt aludni. Azt is vegye figyelembe mindenki, hogy a szervezésben részt vevő személyzet túlnyomó része nem elkötelezett túrázó. Segítenek, mert ezzel öregbítik a falu hírnevét, és mert jó buli. Viszont a vidéken élő embereknek egyéb kötelezettségeik is vannak a portájuk körül. A család és a jószágok nem szeretik, ha várakoztatják őket. Ezért a rajtidőket és az ellenőrző pontok zárási idejét már komolyabban vesszük. A nap második felében már megnyugszom. A két hosszú távról beérkezők figyelmesebbek voltak, megtalálták az ösvényeket. A lassan kiürülő udvaron még pöfög az idén beújított hűtőkocsi, ami jó szolgálatot tett ma. Éppen időben sikerült mindenhova HIDEG italt kivinni. Életeket mentett. Egy kicsit túlkalkuláltuk a nevezők számát, így több hús maradt meg a kelleténél. A hűtőkocsinak hála, egy másik alkalommal ezt fel tudjuk használni. Roppant érdekes, hogy a három közül a legrövidebb távot adták fel (vagy hagytak ki pontot) a legtöbben. Kilencen távoztak tökölős oklevél és kitűző nélkül, míg a másik kettőt együttvéve csak heten jártak így. A mai napot tökéletesen jellemzi egy túracipő, ami gyakorlatilag lemállott valakinek a lábáról és az iskola kukájában végezte be földi pályafutását. Statisztika: Nevezők: Tökölő: nevező: 207, teljesítette: 198 Löszölő: nevező: 62, teljesítette: 61-1+2 (Egy fő átnevezett a hosszabb távra! Ketten pedig a Megalöszölőről neveztek át ide.) Megalöszölő: nevező: 34, teljesítette:   28-2+1   Összes nevező: 303, teljesítő: 287   58 településről érkeztek túrázók. A legtávolabbi Tiszaújvárosból (BAZ megye)   Legfiatalabb teljesítők: Tökölő: Rideg Léna Judit (6) Siófok Löszölő: Szabó Iván Benedek (9) Fonyód Megalöszölő: ifj. Vidovics Tamás (11) Siófok   Legidősebb teljesítők: Tökölő: Göndöcz István (83) Fonyód Löszölő: Kiss Erzsébet (64) Baja Megalöszölő: Savanyó Tibor (54) Siófok   Ami a 2011. évi túrát emlékezetessé tette, az a rekordokat döntögető meleg. A 37-38 fokos elképesztő hőség miatt nehezen volt élvezhető a túra. Csökkent a koncentráló képesség, sok volt az eltévedés. Plusz méterek (kilométerek) megtétele miatt váltak ingerültebbé az emberek. Leghosszabb távunk Kási vártól Nyimig tartó szakasza lassan kezd hírhedté válni. Amennyiben mindig ilyen kánikula lesz a túra napján, csak a legelvetemültebb, kihívásokat kedvelő túrázók fogják szeretni ezt a részt, a többiek a pokolba kívánják majd. Pedig milyen szép kilátás van innen a Kis-Koppány völgyére…